Fotósaink
![](https://picikiallitas.hu/wp-content/uploads/2022/05/52513860_10156193471361375_4527370927029092352_n-1024x732.jpg)
Bolega Niki
1984-ben születtem Budapesten. 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán diplomáztam. Később alkalmazott fotográfus végzettséget is szereztem. Fontosnak tartom, hogy hangot és segítséget kapjanak azok a nehéz helyzetben lévő családok, amelyek hirtelen szembesülnek egy koraszülött baba érkezésével, ebben segít a KORE. Fontosnak tartom, hogy minél több szülő tisztában legyen azzal, hova fordulhat segítségért, ahol teljes körű támogatást kaphat ezen a számára még ismeretlen úton.
![](https://picikiallitas.hu/wp-content/uploads/2022/05/282107444_408857324580902_1695062177190667229_n.jpg)
Hajdú D. András
Jelenleg szabadúszó fotósként dolgozom. A Budapesti Metropolitan Egyetem fotóriporteri tagozatán vagyok óraadó tanár, és a Nikon magyarországi nagykövete.
Munkáimmal eddig huszonhat díjat nyertem a Magyar Sajtófotó Pályázaton, közöttük négyszer kaptam meg a nagydíjat.
Az elmúlt hat évben kétszer is elnyertem a rangos amerikai Pictures of the Year (POYi) fotó- pályázat díját képriportjaimmal, három alkalommal pedig a Pécsi József Ösztöndíjat. 2019-ben Robert Capa Nagydíj Ösztöndíjban részesültem. 2020-ban az év fotóriporterének választottak.
![](https://picikiallitas.hu/wp-content/uploads/2022/05/Nemenyi-Marton-portreja-Judit-Czvitkovits-kepe-1.webp)
Neményi Márton
Budapesten születtem 1982-ben. Eredetileg újságíró vagyok, a fotózásba eközben szerettem bele. Mikor a KORE megkeresett, rögtön tudtam, hogy kipróbálhatom magam olyan helyzetben, amilyenben még sosem: hogy ne csak „szép”, látványos portrékat készíthessek, hanem olyanokat, amelyek a hangulatukkal, a rajtuk szereplők arckifejezésével is elmesélik, amiken ezek az anyák keresztülmentek. Sosem éreztem magam annyira megtisztelve, mint most, amikor az anyák nyíltan, tabuk nélkül elmesélték, hogy min mentek – és mennek ma is – keresztül, vállalva a nyilvánosságot. Nehéz, de végtelenül tanulságos és a maga módján (talán mindenki számára) terápiás alkotási folyamat volt, akárcsak az újbudai Fejlesztőházról készített riportom, ahol olyan szeretet és empátia vette körül a sérült, koraszülött gyerekeket, hogy azt szavakkal képtelenség elmesélni. A fotókkal azonban talán sikerült.