Ákos Gyöngyösön él a szüleivel, 12 éves, 6. osztályba jár. Nagyon jól tanul, szabadidejében a leginkább x-boxozni szeret a barátaival. 

Ákos a terhesség 28. hetében született részleges lepényleválás miatt, a szülei pár évvel korábban ugyanezért vesztették el az ikerbabáikat.

Gyöngyösről azonnal a SOTE 1-es számú gyerekklinikájára vitte a mentő, ahova három nap múlva tudta követni az édesanyja. Ekkor mondták meg a szülőknek, hogy a látszólag egészséges babának nagyon súlyos, egyik oldalon 3-as szintű, a másik oldalon 4-es szintű agyvérzése volt, és hogy a következő 72 órában dől el, egyáltalán életben marad-e. Bár Ákos túlélte a következő három napot, az orvosok semmi jóval nem biztatták a szülőket. Félő volt, hogy sérült a látása, a hallása, nem fog tudni önállóan mozogni. Édesanyja egy hasonló állapotból teljesen felépült kisfiú édesanyjának a blogbejegyzéséből merített erőt. Ákost három hónap múlva engedték ki a klinikáról, de további heteket töltött más kórházakban. Másfél éves korában befejezhették a fejlesztést, és bár a bal kezének sérült a finommotorikája és hirtelen növéskor lábujjhegyen jár, teljesen egészségesnek mondható.

Kortársai, nevelői, tanárai mindig elfogadták, amiben kellett, segítették, de nem kivételeztek vele. Ákos egyetlen szívfájdalma, hogy nem lehet rendőr.

„Nekem abban a három napban, amíg utána nem mentem Budapestre, az a fénykép adott erőt, amit a cernysek készítettek róla” (Molnárné Rita, Ákos édesanyja)