A testvére még nagyon kicsi volt, körülbelül egyéves és három hónapos.  ’84 novemberében történt. Éreztem, hogy baj van, kiderült, nyitva a méhszáj. Tanakodtak, mi legyen, végül összevarrták. Így lesz a legjobb, mondták, kicsi még, legyek vele otthon. Egy hétre rá elkezdődött: elfolyt a magzatvíz, beindult a szülés.  Rögtön vittek a szülőszobába, de idővel eltűnt a szívhang. Így is meg kellett szülni, vajúdtam, de ő már ugye nem tudott segíteni. Kérdezték, hogy meg szeretném-e nézni. Akkor, ott, úgy döntöttem, nem akarom, hogy megmutassák, de mégiscsak láttam. Egy pillanatra, amikor elvitték mellettem, akaratlanul is odafordítottam a fejem. Belém égett a kép.  Talán László lett volna a neve, nem emlékszem pontosan. Igen, László. Az apukája után kapta volna.